Ugrás a fő tartalomra

Csonthegyi Szilárd:Tort ül a fertő: adalékok a hanyatlás parádéjához

Tanulmány (egy kicsit másképpen) a szexuálisan eltévelyedettek MÁS-ságáról

Egy egész havi programsorozat után elérkezett a ferde hajlamúak idei felvonulásának napja. 
Sokan és sokszor összefoglalták már, miért is kell ez ellen tiltakozni, és bizony, mint oly sokszor, most is érdemes tőlünk nyugatabbra tekintgetni, hogy igazán megértsük, mi várható hazánkban is, ha nincs megfelelő erő, amely szociálisan (például az utcákon) és kulturálisan is egyaránt képes kialakítani egy olyan egészséges légkört, amelyben nem tud a deviancia (és az azzal szorosan együtt járó nihilizmus és erkölcsi, szellemi hanyatlás) meghatározó, esetleg uralkodó lenni.
 
Alapvető fontosságú annak a megértése, hogy az a degeneratív folyamat, aminek a felvonulásuk egy jelképes része, nem áll meg semmilyen szinten, az a teljes hanyatlásig megy. 
A szexuális aberrációk egyik jellemzője egy narcisztikus öncélúság és kérkedés, ami garantálja, hogy nekik semmi nem elég, folytonosan a terjeszkedés és önünneplés motiválja őket. 
A „csak békében szeretnénk létezni elnyomás nélkül” jelmondata hat és hatott naiv emberek tömegeire, de egy áttekintése a ferde hajlamú érdekérvényesítés elmúlt pár évtizedének elegendő ahhoz, hogy azt ne lehessen komolyan venni (ahogy alább is láthatjuk majd, kissé ugrálva az elmúlt több mint száz évben). 

Korábban már foglalkoztam a szexuális fogyatékosságok térnyerésével, több évtizedet átölelő statisztikák sorával, a legmeghatározóbb propagandisták és úttörő figurák bemutatásával, illetve mindezek dominánsan zsidó jellegével (első rész, második rész), ahogy a „transzszexualitás” és egyéb ferde hajlamok kulturális hatalomra törésével is (lásd itt). 
Az ott leírtak ma is aktuálisak, de az azóta eltelt időszakot is érdemes áttekinteni, mert ez a kóros terjeszkedés nem áll meg magától (az ellenállás pedig sajnos csekély), ahogy érdemes azon is elmerengeni, megéri-e csak otthon fintorogni és az öklünket rázni, mondván, hogy bár mindez „undorító”, de minket személyesen úgysem érint, vagy inkább fontos-e valamilyen módon tenni ezen folyamat erősödése ellen. 
Személy szerint azt az alapelvet kívánom újból hangsúlyozni az alábbiakban, miszerint a szexuális természetű aberrációk megtűrése, normalizálása és immár ünneplése torzítja a társadalom alapvető erkölcsi és szellemi életerejét, egyfajta korrozív, az immunrendszert gyengítő szociokulturális méregként. 


Tőlünk nyugatabbra tekinteni tehát fontos, mert ott ez a romboló folyamat már kirívóan felbomlasztotta a kulturális immunrendszert, és képtelen, rémálomszerű helyzetek is normálisként kerülnek a társadalom színpadára, fokozatosan csúsztatva az ingerküszöböt a teljes közöny felé. 
Ez a közöny viszont az önfeladás megnyilvánulása. 
Egy ilyen önfeladó társadalom jele az, amikor már emberek (egyre növekvő számban, mint alább látjuk majd) valóban nem tudják, fiúk-e, vagy lányok, és bár zavarodott emberek mindig is léteztek, a jelenlegi liberális rendben ez a zavarodottság társadalmi ünneplést akar, a kirekesztés, büntetés, vagy egy esetleges kényszerkezelés hiánya már nem is elég. 
Erre a megzavarodottságra emlékeztet minket a CNN: Még több amerikai tini utasítja el a „fiú” és „lány” nemi identitásokat egy tanulmány szerint, olvassuk már a címben, majd alább: 
„Több tinédzser azonosul a nem tradicionális nemi címkékkel, mint a transznemű és nemileg képlékeny, egy tanulmány szerint. 
A kutatást hétfőn közölték le a Pediatrics folyóiratban, és ez azt mutatja, hogy a minnesotai tinik majdnem 3 százaléka nem azonosul a hagyományos nemi jelzőkkel, mint »fiú« vagy »lány«. 
Ez a szám nagyobb, mint amire a kutatók számítottak. 
Az UCLA tanulmánya egy évvel ezelőttről 0,7 százalékra tette a magukat transzneműként meghatározó tinik arányát”. 
Sokatmondó, de a statisztikák ismeretében nem meglepő a következő megjegyzés: 
„A tanulmány arra jutott, hogy a transznemű és nemileg nem beilleszkedő fiatalok »jelentősen rosszabb egészségi állapotot jeleztek« – beleértve a mentális egészséget –, mint a ciszgender tinik.” 
Ez utóbbi lenne a normálisok megnevezése. 

Hasonló terjedésről hallunk máshonnan is: 
Angliából a BBC híre: „Az NHS-hez [Nemzeti Egészségügyi Ellátáshoz] nemi identitással kapcsolatban utalt gyerekek száma jelentősen megnőtt az elmúlt években a BBC által megszerzett adatok alapján. 
A részletekre akkor derült fény, miután egy ötéves fiú a közelmúltban lányként tért vissza egy nottinghamshire-i osztályba. 
A Nemi Identitás Fejlődési Szerviz (GIDS) elmondása szerint 969 18 év alattit utaltak be 2015-16 között, ezek között közel 200 12 évest vagy fiatalabbat. Mindez 2009-2010 mindössze 94 esetéhez képest.” 
Az NBCnews több ilyen beutalóról tud ugyanabból az időszakból: 
„A beutalások száma Britannia egyetlen gyerekekre szakosodott nemi identitással kapcsolatos szolgáltatásához több mint megduplázódott 1419-re 2015-16-ban, az azt megelőző évhez képest, a The Tavistock and Portman mentálhigiénés klinika szerint, mely ezt a szolgáltatást nyújtja. 
Polly Carmichael szerint, aki a szolgáltatást vezető pszichológus, abban a 20 évben, amelyben ő ezen szakterületen dolgozott, a transzneműként magukat meghatározó gyerekek számának növekedését látta, vagy olyanokét, akik nem azonosulnak azzal a nemmel, amelyen születtek. 
Bár ritka, némelyik páciense hároméves volt.”



A The Guardian pedig még annál is többről számol be: 
„A nemi identitás kezelését igénylő britek száma drasztikusan megnövekedett az elmúlt években, a legsebezhetőbbeket több évnyi specialistára való várakozásra ítélve. 
A tájékoztatás szabadságáról szóló törvény alapján megszerzett adatok szerint az Egyesült Királyság mind a 14 nemi identitással foglalkozó klinikájára (GIC-k) beutaltak száma megnövekedett az elmúlt években, némely klinika több száz százalékos növekedést tapasztal. 
A londoni Charing Crossnál, mely a legrégibb felnőtt klinika, a beutalások száma majdnem megnégyszereződött 10 éven belül, a 2006-07-es 498-hoz képest 1892 2015-16-ban.” 

A ferde hajlam és szexuális, nemi zavarodottság társadalmi megtűrése vezetett oda, hogy mindez már nem csak megtűrést és békén hagyást jelent, de törvényi védelmet, anyagi támogatást, klinikák, hivatalok felállítását, átformálását, egy beteges, tébolyult kultúra meghonosodását is. 
A társadalmi közöny, mely utat engedett mindennek, annak az arcátlan és agresszív nyomulásnak az eredménye, amivel a homopropagandisták kialakítanak egy mesterséges konszenzusérzést, melynek hatására a tömegek úgy érzik, hogy „mivel ez mindenhol ott van, bizonyára ennyire elfogadott ma már mindez”. 
(Részletesebben foglalkozom ezzel a hátszéllel korábban hivatkozott írásom második részében.) 
Fontos előremenni és meggátolni minden aberrált propagandakísérletet ezen kulturális befolyás meggátolására, mielőtt nálunk is eléri ezt a szintet (mert bizony már most is jelen van).


Ilyen médiabeli propaganda az utóbbi években egyre beképzeltebben előretolt transzvesztita és „transzszexuális” gyerekek sztárolása, ünneplése. 
Erre egy példa egy évek óta felmagasztalt transzvesztita gyerek, aki még most is csak 10 éves. 
Az alábbi (angol nyelvű) videó elég beszédes:

Mashable on Twitter: "Meet the 10-year-old drag kid shaping the future ...

2018. máj. 2.
At only 10 years old, Desmond has already immersed himself with a handful of LGBTQ youth advocacy ...
   
Mond a szerencsétlen gyerek pár fontos dolgot, ami a fentieket támasztja alá. 
Például 0:40-nél ezt halljuk: 
„Amikor 2 éves voltam, miután láttam RuPaul Drag Race-ének első évadát, elkezdtem anyukám törölközőit használni, takarókat és buborékfóliákat, amit csak találtam. 
A testem köré tekertem ezeket és a fejemre tettem, mintha paróka lenne rajtam. 
Beöltözős előadásokat kezdtem tartani 5 évesen...”, majd 2:40-nél rámutat a „szülői” agymosásra: „Anyukám mindig dokumentumfilmeket nézett és én néztem ezeket vele. 
Ezek civil zavargásokról, klubgyerekekről, éjjeli bárokba járó gyerekekről szóltak, és ezekből tanultam New York város kultúrájáról.” 

Még pelenkás volt, amikor már transzvesztita televíziós műsorokat nézett (nézetett vele anyja), így nem meglepő, hogy egy feje tetején álló világban nőtt fel, és ő se tudja, fiú-e vagy lány. 
Mindenesetre a transzvesztiták és „nemileg képlékenyek” prédikációja arról, amit tőle is hallunk, hogy „merj az lenni, aki vagy!” mindig nevetséges, tekintve hogy ők menekülnek eredeti lényük elől. 
Az említett transzvesztita műsor mellesleg a Logo TV-n került adásba, melynek igazgatója akkor a zsidó Brian Graden volt, a csatorna ugyanakkor a Viacom tulajdona, melynek feje a zsidó Sumner Redstone.



A gyerekek célbavétele nem meglepő, hiszen azoknak, akik romlottak és rontani akarnak, ők a tökéletes célpont, ugyanakkor a már gyerekkorban való befolyásolás (mint fentebb is láthatjuk) hatásos. 
A most 17 éves zsidó „Jazz Jennings” álnevű személy, akiből még gyerekként lett sztár csinálva „valóságsóján” keresztül (a TLC csatornán, mely a Discovery tulajdonában van: elnöke és vezérigazgatója a zsidó David Zaslav), éppen ezekben a napokban esett át a „nemátalakító műtéten”, melynek folyamán állítólag a vastagbeléből alakítottak ki neki „hüvelyt” (itt az eljárás leírása angolul). 
Erről érdemes tudni, hogy a végeredmény tulajdonképpen egy tátongó seb a megcsonkított fiú lábai között, amelyet rendszeresen tágítani kell, azt megakadályozandó, hogy az összeforrjon. 
A thaiföldi Chettawut Plasztikai Sebészeti Központ így figyelmezteti a tágítás fontosságára az ilyen frankensteini szörnyalkotások pácienset:
 
A hüvelyi rövidülés vagy összeomlás akkor következhet be a hüvelyen belüli bőrátültetés szűkülése által, ha a páciens nem gyakorolja megfelelően és helyesen a tágítást.
 A páciens teljes felelőssége a tágítás rutinszerű elvégzése az előírások mentén, hogy a hüvely mélysége megmaradjon. Azoknak a pácienseknek, akik nemátalakító műtéten estek át a vastagbél bőrátültetési technikájával (vastagbél-vaginoplasztika), dr. Chettawut a tágító eszköz megfelelő méretét hangsúlyozza (32 milliméteres átmérő vagy nagyobb), a hüvely nyílása körüli seb összehúzódásának elkerülése végett (a bőr és a vastagbél nyálkahártyájának kapcsolatánál).
 
A gyerekek és tinédzserek hormonális befolyásolása és műtéti átszabdalása téveszmék és beteges ideológiák mentén már egy ideje zakatol előre. 
(A Netflix például mostanában készített el egy transzvesztita szuperhősökről szóló rajzfilmsorozatot).
Az Express tavalyi cikke arról ír, hogy sok száz fiatal kap hormonblokkolókat, melyeknek következtében serdülésük megreked, nemi szerveik nem fejlődnek ki rendesen, hogy majd a „nemátalakító” műtét könnyebben elvégezhető legyen: 
„A 16 éves legalsó korhatár 2014-ben eltörlésre került, azt jelentve, hogy a kamaszkor korai szakaszában bármilyen gender diszfóriás gyerek jogosult lehet a kezelésre – beleértve akár 10 éveseket is.”
 
Miközben mesterségesen gátolják a zavarodott gyerekek serdülését, majd át is operálják őket, nem feledkeznek meg az ésszerűbb megoldási kísérletek betiltásáról sem, mint arról a napokban a BBC beszámolt a konverziós terápia kapcsán (melynek keretében terápiás módszerekkel kísérlik meg a normalitás felé terelni a ferde hajlamúakat):
 
Az LMBT közösség 108 ezer tagját megkérdező nemzeti felmérés azt sugallja, hogy 2% kipróbálta már az eljárást, és 5%-nak ajánlották már azt fel. 
Arra is rámutatott, hogy az LMBT közösség több mint kétharmada nem fogja meg társa kezét nyilvánosan, a negatív reakcióktól félve. 
A miniszterelnök szerint »senkinek sem szabadna elrejtenie azt, hogy kicsoda«. 
A felmérésre válaszul egy 75 pontos tervezet készült az LMBT-emberek életének jobbá tételére, mely 4,5 millió fontot igényel. 
Ennek keretében tervezik bevezetni a nemzeti LMBT egészségügyi tanácsadást, a diszkrimináció megfékezését, a gyűlölet-bűncselekményekre való reakciók javítását és az oktatási intézmények sokszínűségének növelését. 
Theresa May ugyanakkor egy 16 hetes nyilvános konzultációk kezdeményezett Angliában és Walesben a nemátalakítás folyamatáról, miután a kutatás rámutatott, hogy a transzemberek azt »túl bürokratikusnak és tapintatlannak« találják.
 
Szürreális ilyen híreket olvasni, de ez jelenleg valahol már valóság. 
Sőt, a gyerekek testének államilag támogatott átszabása, illetve elméjük és egész társadalmaink kultúrájának felforgatása közben (logikusan) a normalitás az, ami már egyre inkább kiszorításra kerül. Breitbart-cikk Kanadából:
 
A 89-es »Gyerekek, fiatalok és családok támogatásának törvénye, 2017« nevű törvényjavaslat került elfogadásra június 1-jén, 63-23 arányban.
 
Michael Coteau, a Gyermek és Ifjúság Szolgálat minisztere, aki beterjesztette a törvényjavaslatot, azt mondta az év elején, hogy a szülők elégtelensége gyermekük nemi önmeghatározásának felismerésére és támogatására egyfajta gyermekbántalmazás, és az ilyen körülmények között élő gyermeket ki kellene emelni ebből és védelembe helyezni.
 
»Ezt a gyermekbántalmazás egy formájának tekinteném, amikor a gyermek egyféle identitással rendelkezik, de a gondozó azt mondja, hogy nem, ezt máshogy kell csinálnod«, mondta Coteau. 
»Ha ez bántalmazás, és megfelel a meghatározásnak, egy gyermeket ki lehet emelni abból a környezetből és olyan védelembe helyezni, ahol a bántalmazás megszűnik.« 

Az új törvényjavaslat lecseréli a Gyermek és Ifjúság Szolgálat Törvényt, más néven 28-as törvényjavaslatot, amely irányította a gyermekvédelmi, nevelőgondozói és örökbefogadási szolgálatokat. 

Miközben a »nemi identitás« és »nemi önkifejezés« a »gyermek legjobb érdekeit« meghatározó megfontolandó fontos elemeiként az új törvénykezés részét képezik, addig a vallásos hit, amelyben a szülők a gyermeket nevelik – korábbi törvényekben szerepelt – el lett távolítva a gyermek legjobb érdekeinek mérlegeléséből. 

A gyermekvédelmi szerveknek, örökbefogadási szolgálatoknak és bíróknak most mérlegelniük kell a gyermek »faját, származását, születési helyét, bőrszínét, etnikai hátterét, állampolgárságát, családi sokszínűségét, fogyatékosságait, hitét, nemét, szexuális irányultságát, nemi identitását és nemi önkifejezését.« 

Némi felháborodásra reagálva a törvényhozók kissé tompítva a fentieken azt állították, hogy a gyermek szülőktől való elvételének súlyos feltételei vannak, de, mint általában, most is lépésenként halad egy társadalom a vesztébe. 
Az irány jól látható.

 A pszichoanalitikus zsidó Nathan Ackerman fajtársakkal telepakolt (Bloch, Grossman, Hoffman, Kaplan, Katz, 
Sheinberg, Silverstein, Stern stb.) intézete a gyerekeket is maguk közé várja

A fenti törvénymódosítást kritizálók mellett voltak olyanok is, akik dicsérték azt. 
Irwin Elman, az ontariói gyerekek és ifjúság tartományi szószólója így vélekedett: „Úgy hiszem, hogy ez a törvény elveiben egy paradigmaváltást fejez ki a tartomány számára a gyermekek és a fiatalság bevonását illető elkötelezettségben az olyan döntések kapcsán, amelyek őket érintik, egy gyerekközpontú szolgálati rendszer megalkotása ez, a rasszizmusellenesség és gyerekjogok melletti elkötelezettség.” 

Elman, aki zsidó, a gyerekek felnőttként való kezelésének elve mentén támogatja a fentieket, amely nem meglepő, ismerve egyik példaképét, az egykori lengyelországi gyermekorvost, oktatót, árvaház-igazgatót, a szintén zsidó Janusz Korczakot (eredeti nevén Henryk Goldszmit), aki a a gyerekek felnőttként való kezelésének elvét egyik első úttörőként alapozta meg a 20. század első felében. 
Ez a felfogás az utóbbi években úgy tűnik, egyre inkább utat tör magának a nyugati világban, afelé sodorva minket, hogy a gyerek érzései és véleménye (hogy ő most éppen „nem nélküli”, vagy „nemileg képlékeny” stb.) igazgatják lassan a családot a szülők esetleges jogi felelősségre vonásának terhe alatt. 
Ez természetesen veszélyes akkor, amikor ezzel a felfogással egy időben ugyanezen gyerekek a fentebb is említett propagandával vannak bombázva, normalizálva a devianciát. 
A sok gyerekre eleve jellemző különcködésre való hatással elhitetik az arra fogékonyabbakkal, hogy ők nem azok, akik, hanem sokkal „különlegesebbek” és „egyedibbek”. 
A természetes karakterük kiélezése helyett inkább téveszmék mentén manipulálva a gyerek eredendő igényét az egyedi önkép iránt. 

Korczak maga is igyekezett a gyerekekbe ültetni egy bizonyos világnézetet és felfogást. Mesekönyveiben találkozhatunk a gyerekek felnőttek elleni lázadásaival, ahogy a fajkeveredéssel is már 1923-as Kis Matykó király és a lakatlan sziget című könyvében. 
Érdemes idézni a történet bemutatásából:
 
A történet romantikus; az afrikai Klu Klu király lánya beleszeret Matykóba és kicsempészi magát az ő királyságába. 
Megöl egy veszett farkast tőrével, megmentve Matykó és a főváros lakóinak életét, majd a nép hőse lesz. Minden európai és afrikai nő példaképévé válik. 
Gyorsabban tanul és jobban vadászik és Matykó legjobb harcosa lesz. 

Matykó reformjai feldühítik felnőtt ellenségeit, akik titokban anarchiát idéznek elő és megszállják az országát ismét. 
Afrikai harcosai és hercegnője bátran harcolnak Matykó oldalán, de elárulják saját gyáva felnőtt polgárai. Három ellensége feldarabolja az országot és Napóleonként elrendelik a gyerek király száműzetését egy lakatlan szigetre. 
Viszont még ennek kivitelezése előtt Matykó megmenekül a fogdából és afrikai hercegnője és annak apja menti meg, aki újratárgyalja Matykó büntetését. 
Az európai királyok csalnak és Klu Klu apja háborút hirdet a fehérek ellen. 
Némely bekezdésben utalások vannak Európa gyarmatosító rémtetteire Afrikában, és hogy Európa miként támaszkodik afrikai árucikkekre, mint a csokoládé. 

Nem áll szándékomban Korczakot egyfajta ördögként lefesteni, mint aki csak ártott, de jellemző, hogy zsidóságával együtt munkásságában fellelhető a teljesen szembeötlő fehérellenesség, az idegenimádat (külcsoport választása a belcsoport helyett) erőltetése, illetve a gyermekek kapcsán az eltúlzott individualizmus erősítése a közösségi (családi) természetes hierarchia tisztelete helyett (ahogy Matykó saját fatája és a felnőttek ellen harcol, miközben az afrikaiakkal szövetkezik és egy fekete lányt szeret stb.). 
Így a felnőttként kezelt, de valójában zavarodott és elfogadást, különlegességérzést kívánó gyerekeknek a mai liberális tébolyban, Korczak munkássága és alapelve mentén (miszerint „nincsenek gyerekek, csak emberek vannak”), nem túl meglepő, hogy egyre gyakoribb ezen zavarodott, esetleg konkrétan pszichésen beteg gyerekeknek az ösztökélése ebbe az öncsonkító irányba. 
Egy ilyen alapelv mentén pedig lassan a józan ész kerül a vádlottak padjára, mint Kanadában is immár.




Témába vág, hogy Korczak messze nem volt az egyetlen zsidó, aki gyerekeknek szánt mesekönyvekben művelte az európai hagyományosság felforgatását: a szexuális zavarodottságot is dominánsan zsidók illesztik mesekönyvekbe, normalizálva mindazt. 
Az Amerikai Könyvtár Egyesület által összeállított 2000-2009 közötti (a könyvtárakban) leggyakrabban betiltott és korlátozott könyveinek százas listáján legalább 22 cím zsidó írók műve, ami a társadalmon belüli arányukat figyelembe véve egy sokszoros felülreprezentáltságot jelent. 

Talán az egyik legjellemzőbb és legszembeötlőbb példa a gyerekeket mesekönyveken keresztül megcélzó deviánspropagandára a zsidó Judy Blume, aki már az 1970-es években is kisgyerekeket célzott olyan témákkal, mint esetleg tündérek, varázslatos erdők, beszélő fák? 
Gyerekeknek hasznos és tanulságos állatmesék? 
Jó tett helyébe jót várj? 
Nem: 
önkielégítés, tinédzserkori állapotosság, öngyilkossági kísérlet, leszbikusság és homoszexualitás, szexuálisan terjedő betegségek, menstruáció, válás, rasszizmus stb. 

Blume-ot talán megelőzi fajtársa, a leszbikus feminista Lesléa Newman, akinek egyik klasszikusa a Heathernek két anyukája van című mesekönyv, mely a címével is árulkodó témát normalizál: 
a homoszexuális gyereknevelést. 
Ezen kívül a ferde hajlamok egyéb ágazatait se hagyhatta említés nélkül, így vannak könyvei nemi zavarodottságról, szexuális eredetű fertőzésekről, étkezési zavarokról, leszbikusságról, homoszexuális parádékról... 
Elmondása szerint zsidósága hatott munkásságára, s valóban: jellemző mind a zsidókra, ahogy a ferde hajlamúakra is, hogy a hagyományos társadalmat megvetik és saját csoportjuk igényei mentén akarják azt újraformálni (Newman honlapjának mottója: 
„Megváltoztatni a világot, könyvenként”). 
A Zsidó Távirati Irodának így nyilatkozott: 
„Brooklynban és Long Islandben nőttem fel zsidókról szóló könyvek nélkül. 
Továbbá, az előre megírt életek, melyeket gyerekkoromban láttam, nem nekem valók voltak. 
Nem akartam megházasodni és gyerekeket nevelni.” Majd anyagi nehézségek miatt késleltetve sikerült csak kiadnia zsidó társával a könyvét: „Senki se akart hozzányúlni, de mi vad zsidó nők voltunk.”

   
Zsidóságára jellemző, hogy még a nagyvilág gyermekeinek homoszexualitást reklámoz és egy torz világképet fest, addig saját törzsének gyermekei számára a fentiektől mentes, zsidó öntudatot és büszkeséget erősítő mesekönyveket ír, mint Az édes pészah, Elszabadult trenterli!, Itt a világ: a zsidó ünnepek éve, vagy a Nevem Aviva. 
Ez utóbbi leírásának részlete: 
„Történeteket hallva erről a speciális dédinagymamáról, és nevének jelentésének megismerése megtanítja Avivát megbecsülni az igazi nevét. 
Attól a naptól ő már nem akar Emily lenni; az Aviva nevet büszkén viseli.”
 
Láthatjuk tehát, hogy minden területen a kultúra és a jövő nemzedékek átformálása a céljuk, amiről nem fognak lemondani csak azért, mert szabadon parádézhatnak vagy házasodhatnak. 
Mindaz csak bátorítja őket arra, hogy még arcátlanabbul törjenek előre. 
Mint azt egyesek már ki is jelentették: nekik nem elég az elfogadottság, ők ünnepelve akarnak lenni! 
Egy leszbikus propagandista író így ír erről: „Pride. Nem toleranciáról szól ez. 
Senki se akar tolerálva lenni. Az olyan, mintha valami irritálóval vagy rosszal csak meglennénk. 
Nem akarok tolerálva lenni. Ünnepelve akarok lenni.” 
Egy másik, ezúttal hímnemű személy pedig így vélekedik: 
„Gyakran olvashatjuk a külföldi irodák honlapjain, legyen az az LMBT tanácsok részében, vagy az útikalauzban, hogy »a homoszexuálisokat tolerálják«. 
Ez egyszerűen nem elégséges. 
Elfogadva akarok lenni. 
És ha ünneplek valamit, ünnepelve akarok lenni.” 
Mindennek persze hosszabb múltja van, évtizedekkel ezelőtt Stephen Glassman, a GLSEN [Homoszexuális, Leszbikus és Heteroszexuális Oktatási Hálózat] New Oxford-i  csoportjának egyik zsidó tagja is ezt az elvárást hangoztatta: 
„Nem akarok tolerálva lenni. 
Nem akarok megtűrve lenni. 
Azt akarom... hogy ünnepeljenek!” 

A jövő féltése mellett azonban érdemes azt is szem előtt tartani, hogy ez a közösség alapvetően veszélyes és káros. Erre mutat rá az a homoszexuális kampány is, melyet a közelmúltban indítottak egyesek (köztük a fentebb említett immár aktivista 10 éves is). 
Ez most a honlapjukról idézve mutatom be: 
„Az Élelmiszer és Gyógyszer Adminisztráció azt állítja, hogy azon férfiak vére, akik az elmúlt 12 hónapban férfiakkal folytattak szexuális viszonyt, »túl kockázatos« a véradáshoz. A valós rizikófaktorok alapján való döntéshozatal helyett a szabályozás szexuális irányultság mentén diszkriminál. 
Ezért a vérüket tintaként használtuk.” A kampányolók így homoszexuális férfiak vérével nyomtatott propagandaszöveget fehér pólókra, melyeket oldalukon árulnak, s a bevétel saját köreik megsegítésére lesz fordítva.
(Videó erről itt.) 

A vérespóló-kampány 

A vérrel kapcsolatos beteges ötletek nem egyediek köreikben. 
Huffington Post: 
„[Egy transzvesztita] a Pride alatt olyan fejdíszt viselt, melyet egy beleegyező személytől vett HIV-pozitív vérrel kent be egy képzett orvos segítségével. 
A vér rászáradt a fejdíszre és [az ő] megjelenésének része volt az ünnepségek alatt.” 
A személy ezzel akart felszólalni a HIV-fertőzöttek negatív megítélése ellen. (Így vigye a gyerekét a liberális szülő ilyenek közé egy parádéra.)
 
Kiknek jutnak eszébe ilyen torz ötletek? 
Vannak adatok arra vonatkozóan, hogy ferde hajlamú emberek az élet más területén is betegesek: egy az Egyesült Királyságban 7 403 felnőtt megkérdezésével készült 2007-es pszichiátriai felmérés arra mutat rá, hogy: 
„A depresszió, szorongás, kényszerbetegség, fóbia, önsanyargatás, öngyilkossági gondolatok és az alkohol- és kábítószerfüggőség jelentősen magasabbak voltak a homoszexuális válaszadók között.”
 
Túllépve azon, hogy a kritikusaikat folyton fóbiával vádolók hajlamosabbak a fóbiákra, egy 2011-es tanulmány eredményeként megállapítható az is, hogy a homoszexuálisok között magasabb a partnerváltogatás száma, a magas kockázatú cselekedetekre való nagyobb hajlam és a szexuális partnerek általi erőszakosság.
 
Egy 2008-as tanulmány azt állapítja meg, hogy a homoszexuálisok hajlamosabbak a heteroszexuálisoknál a túlzott önbecslésre és önteltségre a valóságtól elrugaszkodva, jellemzőbb rájuk az alacsonyabb impulzuskontroll, illetve a gyilkosságok elkövetésének jellemzőbb rájuk a „brutális” stílus a heteroszexuálisokhoz képest.
 
Egy 2012-es tanulmány pedig azt állapította meg, hogy a szexuális természetű gyilkosságok elkövetői között felülreprezentáltak a homoszexuálisok, a felnőttek és a fiatalkorúak között egyaránt. 

Egy 1987-es tanulmány szerint a homoszexualitás tízszer valószínűbb olyan férfiak és hatszor olyan nők esetében, akik borderline személyiségzavarral rendelkeznek az alapvető társadalomhoz vagy egy depressziós kontrollcsoporthoz viszonyítva. 

Mindezt egy 2008-as tanulmány is megerősítette és megjegyezte, hogy „borderline személyiségzavarral rendelkező alanyok jelentősen hajlamosabbak voltak az összehasonlítási alanyokhoz képest homoszexualitásról, biszexualitásról és azonos nemű szexuális kapcsolatokról beszámolni”.
 
Visszatérve a véradási tilalomhoz (mely hazánkban és a civilizált világ nagy részén létezik):
ennek az oka az, hogy a ferde hajlamúak jelentősen hajlamosabbak a szexuálisan terjedő fertőzések hordozására a heteroszexuálisokhoz képest, lévén hogy szexuálisan hedonisták (talán a fentebb is vázolt meglehetősen instabil és patologikus hajlamaik miatt), lásd az amerikai hivatalos adatokat erre vonatkozóan. 
Jellemző módon, az idei deviánsparádé sztárvendége, a Conchita Wurst nevű lény maga is HIV-fertőzött.   



A kórokat, fertőzéseket hordozó és terjesztő közösségről vélekedett úgy a Kanadai Orvosi Egyesület Folyóirat még 1980-ban, hogy: 
„Egy kontrollált tanulmányban a 200 homoszexuális férfi 67,5 százaléka de a 100 heteroszexuális férfi csupán 16 százaléka volt bélrendszeri parazitákkal fertőzve. (...) 
Ezek az adatok azt sugallják, hogy a férfi homoszexuális közösség egy jelentős gyűjtőhelye lehet a potenciálisan kórokozó parazitáknak.”
 
1980 már viszonylag régen volt ugyan, de hasonló helyzet látható manapság is, elég a fentebb hivatkozott amerikai adatokat megnézni, melyekből kiderül, hogy bár a HIV-fertőzések száma alapvetően csökken, a homoszexuálisok (főleg a színes bőrű homoszexuálisok) csoportja az egyetlen, amely inkább növekedést mutat.
De nem csak a már ismert kórokról beszélhetünk a ferde hajlamúak kapcsán, hanem újabb mutációkról is, amint arról a BBC is beszámolt két éve: 

Orvosok »óriási aggodalmat« hangoztatnak annak kapcsán, hogy a szupergonorrhea [tripper] széles körben elterjedt Anglián keresztül és a homoszexuális férfiakra is kiterjedt. 
Az új antibiotikum-ellenállás nemzeti riasztást eredményezett tavaly, amikor felbukkant Leedsben, mert az egyik legfőbb kezelése haszontalanná vált ellene. (...) 
Az orvosok attól tartanak, hogy a szexuálisan terjedő fertőzés, mely meddőséget is okozhat, lassan gyógyíthatatlanná válik. (...)»

Aggódunk, hogy el fog terjedni olyan férfiakban, akik más férfiakkal folytatnak szexuális viszonyt«, mondta a BBC News-nek Peter Greenhouse, a bristoli bázisú szexuális egészségügy konzultánsa. 
»A probléma az, hogy [ők] általában sokkal gyorsabban terjesztenek fertőzéseket, mivel gyakrabban cserélnek partnereket.« Hajlamosabbak tripperre a torkukban is. 
Ott még valószínűbb, hogy ellenállást fejleszt ki a fertőzés az antibiotikumra, amint az alacsonyabb dózisokban ér el a torokhoz, és a terület más baktériumoktól nyüzsög, amelyek oszthatják az antibiotikum elleni ellenállást. 
A baktérium, amely a trippert okozza, szélsőségesen ügyesen utasítja el a legjobb antibiotikumainkat.
 
A fentiek (és korábbi írásaim adatainak) fényében tehát még a „nem érdekel, mit csinálnak zárt ajtók mögött” elve is túl megengedő, mert mindazt, amit az ajtajaik mögött csinálnak, magukkal hozzák a társadalomba is. Az „a homoszexuálisok is ugyanolyan emberek, csak más a szexuális irányultságuk” elve egyszerűen hazugság. Látván, hogy ez a közösség hajlamosabb a különböző patológiákra, instabilitásra, pszichés gondokra, fertőzésekre és azok terjesztésére, alacsonyabb impulzuskontrollra, az önmegtartóztatás viszonylagosan jelentős hiányára, kijelenthető, hogy semmilyen értelemben nem kívánatos ennek a közösségnek és életformának a parádés ünneplése, normalizálása, de még csak elfogadása, megtűrése sem. 
Egy olyan társadalomban pedig, ahol a születések aránya alacsony, egyszerűen abszurd mindaz.

   
A multikulturalista „globo-homo” ideológia egyik ökle a ferde hajlamúak káros normalizálása, jellemzően a jóságosság szépen csillogó papírjába csomagolva. 
Ezt már a száz évvel ezelőtti zsidó felforgatók is nem a „humánus elfogadás”, hanem a társadalmi átformálás eszközeként használták. 
A kultúrmarxizmusban a hagyományellenes, természetellenes hadviselés egyik elvi pillére a „sokszínűség”, a „pluralizmus”, legyen az faji, vallási vagy kulturális, hiszen a hagyományosság egysége útjában áll ezen eszmerendszernek, és ugyanez a politikai vonulat terjesztette ki a szexualitásra is ezt az egység- és természetellenességet. 
Ha sikerül normalizálni az abnormálist, „egyenlősíteni” az egyenlőtlent, eltorzítani a szépet, ünnepelni a csúfat, erénnyé tenni a erkölcstelenséget és demonizálni, tiltani a normalitást, egy fejre állt társadalom alakul ki, mely elveszti önmagát.
 
Ami a „Csak szeretik egymást, ne legyenek emiatt kirekesztve!” elvével indult, aztán a „Csak szeretik egymást, hadd házasodjanak és fogadhassanak örökbe!” elvével folytatódott, már ott tart, hogy: 
„Ha nem fogadod el a zavarodott fiad hormonkezeléssel való elkorcsosítását és kiherélését, gyűlölködő vagy, akitől el kell venni azt a bántalmazott gyereket!” elvénél tart jelenleg, miközben ablakaink alatt fertőzött vérrel magukat díszítő önteltek és narcisztikus magamutogatók várják el, hogy ünnepeljék őket. Bár nem mindenhol ennyire drámai a helyzet, a fertőzés ott is jelen van, és a fertő természete, hogy terjed, súlyosbodik. 
A folyamat csal úgy a semmitől nem áll meg, és főleg nem fordul vissza a normalitásba magától, csak határozott és tudatos ellenállással érhető el az. 

(Csonthegyi Szilárd) 
Kapcsolódó: Romantikus Erőszak-koncerttel próbálják ellensúlyozni a "Conchita-party"-t a normalitáspárti tiltakozók 
/Forráshely röv.: https://krc.inf/r/9/187640/ 2018.07.05./*B.Kiss-Tóth László

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A körmendi Tánczos-ügy

(A kép forrása: Kuruc.info) Szenzáció(!): -Megvan(nak)                                           a valódi gyermekgyilkos(ok)! Felháborító(!) -Tánczos Gábort ártatlanul ítélték el 13 évre, amelyből 10 évet le is ült! -az elkövető(k)  anyagát a hatósági gazemberek 50 évre titkosították! * Miközben az Orbán-kormány az 1998-as Aranykéz utcai robbantásos merénylet elkövetőit éppen napjainkban tartóztatta le, az ugyanebben az évben brutális kegyetlenséggel megölt körmendi 11 éves kislány, H. Zsófi valódi gyilkosát/gyilkosait futni hagyják. Az Újbuda Televízió múlt havi adásában az 1998-as nyomozás során közreműködő rendőrségi grafológus, dr. Lépold Józsefné megdöbbentő kijelentést tett: A valódi gyilkos már megvan, de 50 évre titkosították az ügyet! Mindez közvetetten alátámasztja a Magyar Jelen 2007-es oknyomozó riportját, ahol azt bizonyították, hogy egy befolyásos zsidó szekta gyilkolta meg rituális okokból a 11 éves kislányt. Tánczos Gábor pedig ártatlanul ült 10 évet.
Az 1998-as gyilkosságot ny…

A kommunista Keresztapa

"Orbán Viktor és Csányi Sándor kézfogása a bankvezetőkkel való találkozáson. Orbán az összes bankárral csak kezet fogott, a meghajlás csak Csányinak járt"... Óriási protokolláris baklövés így meghajolni, megalázó. Mindjárt kezet csókol! Azért látszik az alá-fölé rendelési viszony... "Nekünk Brüsszel és a Pénzvilág nem diktálhat!" "Nem leszünk gyarmat!" Már tényleg nem...  "amikor a kormány pénze a bankároktól függ,
    akkor a bankárok, nem pedig a kormány irányít;
    a kéz ami ad, felette van a kéznek, ami kér.
    A pénznek nincs hazája; a pénzemberek nem hazafiak,
    és nincs becsületük,
    kizárólagos céljuk a nyerészkedés"
(Bonaparte Napoleon) A Fejér megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szervének  Orbán Viktorról  1982. májusában készített környezettanulmányából:       „…esetenként öntelt, beképzelt, rátarti magatartást tanúsít...társaihoz való viszonyában néha képmutató, érdek centrikusság jellemzi. Képességeit közepesre értékelik…ideáljai…

FRONT könyvtár